Ilyen is van? Hiszen azt tanultuk, sőt én magam is azt tanítottam éveken át, hogy csak választanod kell, és már ott is vagy!
Vagy választod, vagy nem. Ennyi. Vagy mégsem?
Sok kérdés merült fel bennem mostanában a saját választásaimmal kapcsolatban.
Rájöttem, hogy van bennem egy mechanizmus, ami a következőképpen működik:
Tudom, hogy mit akarok, merre akarok elindulni, menni, és választom. El is indulok. Aztán eljön az a pillanat, amikor hirtelen felülírom a választásomat. Nem mást választok, az egyszerű lenne. Nem. Elszabotálom magam, a saját választásomat. Lekorlátozom, semmivé teszem, elrontom, elszabotálom, széjjelverem, lenullázom, olyan mélyre leviszem, ahová csak tudom!
Miért könyörgöm? Hová lesz? Hová teszem? Ennyire keveset érek, ennyire ócska ez az egész élet?
Indulatos szavak ezek persze, de pont ezek az indulatok mutatják meg a lényeget: Azt a hatalmas küzdelmet, ami ilyenkor bennem zajlik!
Volt már Veled is ilyen?
Én ezzel szenvedtem egész életemben. Munkahelyen, üzletben, vállalkozásban, kapcsolatban, mindenhol.
Na, most akkor hol van a szabad választás? Csak választani kell, tanítja például az Access is. Igaz. Ha szabadon tudsz választani, akkor ez igaz. Ha nem, mi kell ahhoz, hogy szabadon tudj választani? Elég lehet egy választás, hogy azt választom, hogy van választásom?
Az én kis problémám a gyermekkorból fakad – mily meglepő, mint a legtöbb kihívás.
Miért? Azért mert a gyermek körülbelül 7 éves koráig olyan mély agyhullám tartományban működteti az agyát, mintha hipnózisban lenne. Ha azt mondod neki, hogy ő rossz, mert ledob valamit, akkor ő elhiszi, hogy ő rossz! Beépíti, és egész életében ezt hiszi magáról! Nem értelmezi, amit hall, hanem elhiszi, egy az egyben! És nem kell a szülőket rosszá tenni, magadat sem, mint szülőt, ezt egyszerűen senki nem tudta idáig – egyébként Dr. Bruce Lipton mondta el ezt a mechanizmust.
Engem kicsiként eltereltek. Azt hiszem, kicsit sok volt bennem az energia – emlékszem 4 évesen a család egész késkészletét kihordtam a kertbe játszani, így amikor valami hasonlóan elmés dologba kezdtem, eltereltek: Nézd milyen érdekes ez, csináld inkább ezt, ne azt, azt nem szabad. Ne rosszalkodj!
Nos, ez a „nem szabad” azóta is működött, azaz hogy működtettem. Valami nagy eredményt értem el? Azonnal visszacsinálni! Azt nem szabad! Lett egy jó munkahelyem? Elrontani, visszateremteni! Valami jó, lelkesítő felé indultam el? Állj! Azt nem szabad, azonnal csinálj valami mást, lehetőleg semmit!
Mi a megoldás? Az én esetemben fontos volt tudnom, hogy hogyan alakult ki, honnan jött. Nem számomra, tudatosan volt fontos: A felismerés juttatott el a megoldásig, és az sem elsőre! Ez önismereti munka, és amúgy a párom, Judit sokat segített benne.
Nálam a felismerés segített, és az, hogy megértettem, hogy ezzel a végére teljesen lenulláztam magam, az életem, de szó szerint. Azt mondják, hogy ha padlón vagy, abban az a jó, hogy onnan már nincs lejjebb! Onnan már felfelé vezet az út.
Hogy lehet ez még ennél is jobb?
És persze a kérdések: Mi más lehetséges még? Hogyan tehetem le végleg ezt a működési módot? Hogyan érhetem el a tudatosságot ebben a témában, hogy mikor rombolni kezdenék, észnél legyek, és ne kezdjem el?
Mostanában nekem sokat segít a kapcsoló technika:
A háttere Dr. Bruce Liptontól származik: Ő azt mondja, hogy amikor a tudatos elméd elkezd gondolkodni, akkor a tudattalan átveszi az irányítást. Úgy vezeted az autód, hogy észre sem veszed, úgy nyírod a füvet, hogy automatikusak a mozdulataid, úgy teszed tönkre az életedet, hogy mire a végére érsz, azt sem tudod mi történt!
A megoldás: Amikor elkezdesz gondolkozni valamin, főleg ha az egy elvont dolog az életedből – tehát nem egy matematikai probléma, hanem valami házi filozofálás, akkor ezt vedd észre, tudatosítsd, és hagyd abba.
Ebben segít a kapcsoló technika.
Elkezdek gondolkozni az életemen, és akkor azt mondom, hogy hoppá, akkor agy lekapcs! Katt. És elképzelek egy kapcsolót a fejemben, amit lekapcsolok. (Nekem itt felfelé van a lekapcsolás, mert azt gondolom, hogy ahelyett hogy lekapcsolnék valamit, inkább fényt gyújtok, de ez az én érdekes nézőpontom) És akkor kiürül a fejem!
Tehát zárásul: Tedd fel a kérdést: Szabadok a választásaim? Egyáltalán választhatok? Ha igen, örülj neki, de komolyan, ééééés válassz! Minden pillanatban hozz új meg új választásokat! Ahogy ezt az Access tanítja!
Ha a válasz nem, vagy bizonytalan, akkor tisztogass: Mi más lehetséges még, mi kell a szabad választásomhoz, ki vagy mi segít nekem ebben? Milyen működési módokat vettem be, sajátítottam el, kitől, mikor, és mi vagy ki kell ahhoz, hogy ez kitisztuljon?
Ha tudsz Access Bars kezeléseket kérni a témára, tedd meg! Hasznos lesz!
Menj utána, tisztítsd ki, küldd el! Tedd meg, mert jobb lesz utána!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Utóirat: Ha Te szülő vagy, ne okold magad, nem tudtad! De ha szülő vagy, és kisgyereked van, most már tudod …