Micsoda fura cím, mi az a Tetris, és egy játékra hogy lehet meditálni?
Elmondom!
Napok óta gyermek és fiatalkorom helyszínén járok kelek, és szembesülök mindazzal, amit itt éltem végig.
Itt telt a gyerekkorom. Itt jártam óvodába, általános iskolába, gimnáziumba, itt lettem először igazán szerelmes, itt lettem apa, és itt éltünk a családommal több mint 15 évig. Volt tehát idő az élmények, képek, hangok, emlékek elraktározására, beépítésére. S most, ahogy itt jövök-megyek, vagy testedzésképpen gyalogolok, óhatatlanul feljönnek az érzések, a történések.
Voltál már ilyen helyzetben? Esetleg Te is így érzel éppen?
Számomra olyan volt először, mint egy csendes multi-skizofrén idegösszeomlás. Mintha több dimenzióban léteztem volna egyszerre, érzékelve a múlt különböző rétegeit, és bevallom, a jelen volt a kevésbé valóságos!
Elkezdtem kérdezni, használva az Accesss Consciousness eszközeit, hogyan is tudom letisztítani ezeket a rétegeket, amik folyamatos áttűnéssel tértek át egymásba, úgy, hogy a jelenben végképp nem tudtam tartózkodni.
Ez után ugrott be egy ötlet, ebből lett a Tetris meditáció.
Ismered a Tetris játékot? A lényege, ahogy a képen látod, hogy geometriai alakzatok hullanak fentről lefelé, és mire leérnek, úgy kell fordítanod őket, hogy az alsó sor teljesen ki legyen töltve. Ekkor az alsó sor eltűnik, és az egész kép lejjebb csúszik eggyel.
Ha azonban lyuk marad az alsó sorban, ez nem tűnik el, és a fal egyre feljebb épül. Ha eléri a képernyő tetejét, vége a játéknak. Milyen jelképes ez is: Ha nem tudod a halom alját eltűntetni, csak növekedni fog, míg már a végén nem látsz ki mögüle.
A meditációm lényege tehát a következő volt: Elképzeltem, ahogy korról-korra, időről-időre az életem történéseit összerendezem egy-egy sorba, és utána hagyom, hogy lejjebb kerüljön, kikerüljön az életem képernyőjéről, hagytam, hogy kihulljon lefelé – mondjuk a Föld magja felé, és jöhessen a következő sor, a következő emlékkészlet, és tisztuljanak az áttűnések.
S ahogy egyre lejjebb és lejjebb csúsznak az emlékek, az időszakok, úgy érkezem meg jobban és jobban a mába, a jelenbe, az életembe.
Felszabadító és megnyugtató. Mert ahogy elengedem a múlt rétegeit, ritkulnak az áttűnések, egyre kevesebb egymásra fényképezett képet látok, és elkezdek elfogadni, és megbocsátani. Mindent és mindenkinek – még magamnak is!
És amikor megérkezel az életedbe, a jelenedbe, a Mostba, akkor tudni fogod, hogy ki vagy Te, mit is akarsz, és el fogsz tudni indulni felé. Vagy legalábbis könnyebben kitalálod.
Most amikor ezt írom, azt érzem, hogy folyamatosan hullanak a kockák a fejemben, a testemben, végigmennek a gerincemen, és a gyökér csakrámnál távoznak a testemből. Leföldelődnek, és elfoglalják az őket megillető helyet a világban.
Így a meditációt lehet egy energetikai eszközként is használni, folyamatosra állítva elengedni a testedből és a tested körül lévő energiamezőből a múlt áttűnéseit!
Jó egységesülést és tisztulást kívánok!
Hála