Mire tanítod Magadat?

Oly sokszor téma a médiában és baráti beszélgetésekben, hogy ki mire tanítja a gyermekét. De azon hányan gondolkozunk el, hogy mire is tanítjuk magunkat?

Pontosan megfogalmazva: Mire tanítjuk az elménket?

Brian Tracy spirituális tanító és tréner ezt mondja:

Vess el egy gondolatot, és egy tettet aratsz
Vess el egy tettet, és egy szokást aratsz
Vess el egy szokást, és egy jellemet aratsz,
Vess el egy jellemet, és egy sorsot aratsz

Mit teszünk nap mint nap? Elménk a nap folyamán szinte állandóan akcióban van. Mivel a tudatos elme el van foglalva, a tudattalan végzi el az irányítás nagyobb részét. Tudattalan elménk kapacitása szinte mérhetetlenül nagy ahhoz képest, amit a tudatos elme végez.

Gondoljunk arra, hogy csak egy érzékszervünk, mondjuk a szemünk mennyi információt fogad be minden pillanatban! Vagy most nyisd ki a füled, és figyeld meg tudatosan, mennyiféle hanghatás ér itt és most!

Ahogy a Békés harcos útja című filmben Szokratész mondja, olyan nincs, hogy nem történik semmi!

Mi történik tehát? A tudattalan elme futtatja a programjait, vezérli a pillanatnyi intéznivalókat, sebességváltás, fejvakarás, lélegzés, zajt hallok, jobbra nézek, boltot látok, bemegyek …
S eközben erősíti is ezeket a programokat. Használja a jól bevált idegpályákat, szinapszis kapcsolatokat, és ezzel együtt erősíti is őket. Közben pedig alkotja a sorsunkat.

Vegyük észre: Ez itt a teremtés, amit végzünk! Az elménkkel direkt módon teremtjük az életünket!

Ha van egy szokásod, amit 5, 15, 30 éve követsz, akkor az agyadat 5, 15, 30 éve erre a szokásra tanítod!
Tetszik ez a szokás? Ez a működési mód?
Ha nem, úgy néz ki, tanítanod kell valami újat!

Itt persze bejönnek az Access Consciousness eszközei:

  • A Bars kezelés, ami oldja a feszültségeidet és a nézőpontjaidat
  • Az Access tisztítómondata, aminek a segítségével olyan érzéseket, érzelmeket, gondolatokat és körülményeket tudsz tisztítani, letisztázni és törölni, amik gátolják az életedet
  • És az Access által használt és ajánlott nyitott kérdések, amik segítségével direkt módon tudod teremteni az életedet és a világodat

De szükség van itt még egy nagyon fontos lépésre: Ez pedig a

Választás!

Ha nem tetszik, amit csinálsz, csinálj valami mást!

Gary Douglas azt tanítja, hogy minden pillanatban választhatsz valami mást, valami újat.

Sokat lehetne írni a választásról – és fogok is, de itt és most a választás jelentősége a következő:

Amikor mást választasz ahelyett, amit eddig választottál, akkor valami újra, valami másra tanítod az agyadat!

Elkezded átprogramozni a fejedet! Új gondolatokat, új cselekvéseket, új működési módokat, új megoldásokat, új lehetőségeket tanítasz saját magadnak!

Még egyszer:
Amikor mást választasz, új gondolatokat, új cselekvéseket, új működési módokat, új megoldásokat, új lehetőségeket tanítasz saját magadnak.
Azaz: Új sorsot választasz!
Ezt is még egyszer: Új sorsot választasz!
Új sorsot, új életet TEREMTESZ! EZ a Tudatos Teremtés, életed tudatos teremtése!

Szeretnél másképp élni?

Válassz mást, mint amit eddig csináltál! Ismerd fel, amikor automatára kapcsoltan érzel, gondolkozol, működsz és élsz!

Vagy legalább utólag ismerd fel, mert ez a változás útja.

De tudd, hogy ha nem változtatsz, nem választasz mást, akkor az elmédet ugyanarra tanítod, amire eddig is! Ugyanazt a működést fogod erősíteni, ahogy eddig működtél.

Mit választasz? Mit választasz itt és most?

Ne gondolj valami nagy és nehéz dologra! Kis lépések, kis választások, kis tettek, és máris egy új úton vagy! Lehet ez könnyű? Igen. Válaszd azt, ami neked könnyű, fényes és ragyogó!

És végezetül álljon itt Portia Nelson Önéletrajz öt rövid fejezetben című műve:

I.
Megyek az utcán.
Ott egy mély gödör a járdán.
Nem látom meg, beleesem.
Elvesztem, nincs segítség.
Nem az én hibám!
Hosszú időbe telik, mire kimászom.

II.
Megyek az utcán.
Még mindig ott a gödör a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Most is beleesem.
Nem akarom elhinni, hogy már megint benne vagyok.
Nem az én hibám!
Most is hosszú időbe telik, mire kimászom.

III.
Megyek az utcán.
Ott az ismerős gödör a járdán.
Látom, de azért beleesem.
Már megszokásból.
De már tudom, mi történik.
Tudom, hogy az én hibám.
Gyorsan kimászom.

IV.
Megyek az utcán.
Ott a gödör a járdán.
Kikerülöm.

V.
Egy másik utcán sétálok.

Tetris Meditáció

Felkérést kaptam, hogy ha már kitaláltam a Tetris meditációt, készítsek hozzá egy vezetett meditációt. Íme, elkészült 🙂

Ez nem egy egyszerű meditáció, hanem egy energetikai eszköz.

Amikor elképzeled, hogy az életed eseményei kockánként kihullanak a testedből, és a tested energiamezejéből, akkor azok a blokkok, amiket ott tároltál idáig, valóban oldódni kezdenek!

Hiszel benne? Vagy nem? Nem számít! Csináld néhány napig, aztán nézd meg az eredményt!

S egyébként, valóban számít, hogy mi történik? Hogy ez tényleg egy energetikai esemény, vagy csak egy lelki dolog? Az eredmény ugyanaz lesz. Megkönnyebbülsz.

Szeretettel készítettem
Tamás

Tetris Meditáció hanganyag

Áttűnések – Tetris meditáció

Micsoda fura cím, mi az a Tetris, és egy játékra hogy lehet meditálni?

Elmondom!

Napok óta gyermek és fiatalkorom helyszínén járok kelek, és szembesülök mindazzal, amit itt éltem végig.

Itt telt a gyerekkorom. Itt jártam óvodába, általános iskolába, gimnáziumba, itt lettem először igazán szerelmes, itt lettem apa, és itt éltünk a családommal több mint 15 évig. Volt tehát idő az élmények, képek, hangok, emlékek elraktározására, beépítésére. S most, ahogy itt jövök-megyek, vagy testedzésképpen gyalogolok, óhatatlanul feljönnek az érzések, a történések.

Voltál már ilyen helyzetben? Esetleg Te is így érzel éppen?

Számomra olyan volt először, mint egy csendes multi-skizofrén idegösszeomlás. Mintha több dimenzióban léteztem volna egyszerre, érzékelve a múlt különböző rétegeit, és bevallom, a jelen volt a kevésbé valóságos!

Elkezdtem kérdezni, használva az Accesss Consciousness eszközeit, hogyan is tudom letisztítani ezeket a rétegeket, amik folyamatos áttűnéssel tértek át egymásba, úgy, hogy a jelenben végképp nem tudtam tartózkodni.

Ez után ugrott be egy ötlet, ebből lett a Tetris meditáció.

Ismered  a Tetris játékot? A lényege, ahogy a képen látod, hogy geometriai alakzatok hullanak fentről lefelé, és mire leérnek, úgy kell fordítanod őket, hogy az alsó sor teljesen ki legyen töltve. Ekkor az alsó sor eltűnik, és az egész kép lejjebb csúszik eggyel.

Ha azonban lyuk marad az alsó sorban, ez nem tűnik el, és a fal egyre feljebb épül. Ha eléri a képernyő tetejét, vége a játéknak. Milyen jelképes ez is: Ha nem tudod a halom alját eltűntetni, csak növekedni fog, míg már a végén nem látsz ki mögüle.

A meditációm lényege tehát a következő volt: Elképzeltem, ahogy korról-korra, időről-időre az életem történéseit összerendezem egy-egy sorba, és utána hagyom, hogy lejjebb kerüljön, kikerüljön az életem képernyőjéről, hagytam, hogy kihulljon lefelé – mondjuk a Föld magja felé, és jöhessen a következő sor, a következő emlékkészlet, és tisztuljanak az áttűnések.

S ahogy egyre lejjebb és lejjebb csúsznak az emlékek, az időszakok, úgy érkezem meg jobban és jobban a mába, a jelenbe, az életembe.

Felszabadító és megnyugtató. Mert ahogy elengedem a múlt rétegeit, ritkulnak az áttűnések, egyre kevesebb egymásra fényképezett képet látok, és elkezdek elfogadni, és megbocsátani. Mindent és mindenkinek – még magamnak is!

És amikor megérkezel az életedbe, a jelenedbe, a Mostba, akkor tudni fogod, hogy ki vagy Te, mit is akarsz, és el fogsz tudni indulni felé. Vagy legalábbis könnyebben kitalálod.

Most amikor ezt írom, azt érzem, hogy folyamatosan hullanak a kockák a fejemben, a testemben, végigmennek a gerincemen, és a gyökér csakrámnál távoznak a testemből. Leföldelődnek, és elfoglalják az őket megillető helyet a világban.

Így a meditációt lehet egy energetikai eszközként is használni, folyamatosra állítva elengedni a testedből és a tested körül lévő energiamezőből a múlt áttűnéseit!

Jó egységesülést és tisztulást kívánok!

Hála

Választás, félelem, erő

Jelen pillanatban aktuális téma. Tízezrek, ha nem százezrek zavarodtak össze, érzik magukat bizonytalanságban, és félnek.

Lezuhantunk a Maslow piramis legaljára, a Fiziológiai szükségletek szintjére. De nem mindenki! Mi a különbség azok között, akik egy kilincset is félnek megérinteni, és azok között, akik mernek cselekedni – például sorra alakulnak az időseket és betegeket segítő csoportok.

Egyszerűen szólva: A választás! Amikor észreveszed, hogy belemész a kicsi én játékába, elhiszed, hogy félned kell, abban a pillanatban ki is adtad az erődet a kezedből!  Volt nincs! Sőt, úgy érzed, mintha sosem lett volna! Hová tűnik el az erőd?

Nem tűnik el, csak Te engedted el! Ott van most is a kezedben, csak meg kell szorítanod, kézen fogni, és megszólítani: Itt vagyok, és tudom, hogy te is itt vagy velem! Érzed, összekulcsolom az ujjaimat, gyűlik a kezemben a tetterő, egyek vagyunk te és én! Erő és birtokosa.

Aztán felállsz, és teszel egy lépést! Majd még egyet, és még egyet. Lépésről lépésre haladsz, kis választásokkal, és mire eszedbe jut a félelemre gondolni, már sehol sincs!

Ugyanis a tett megöli a félelmet! Cselekedj! Hidd el, van mit csinálni! Kérdezd meg, neked mi a teremtő hozzájárulás a mai helyzetben, és hol tudsz segíteni!  Akár egy meditációval, vagy azzal, hogy elkezded elképzelni és elhinni, hogy az életed és a világunk átalakul, és jól érezhetjük magunkat benne, élhető és fenntartható lesz!

Csak képzeld el, és adj érte hálát, mert már megtörtént! Ha így teszel, megtörténik!

Mit választasz? Minden pillanatban választasz!

Mit választasz?