Mi kell ahhoz, hogy otthon érezd magad, éppen itt és most?
Néha azt gondolod, nem itt van a helyed?
Nem tudsz kapcsolódni az emberek, a kulturális élet, a média, a gazdaság, a politika, az egészségügyi intézkedések, a törvénykezés és szabályozások világához?
Üdvözöllek a klubban!
Anélkül, hogy egy Access tanfolyamot kezdenék tartani, a teljesség igénye nélkül, azt állítom, hogy ha te egy ilyen cikket egy olyan oldalon vagy fórumon megtalálsz, és el is olvasod, ahol megtaláltad az írásomat, akkor jó eséllyel néha így érzel.
Miért? Mert különbözőek vagyunk. Vannak embertársaink, akiket nem izgat ez az egész, jól érzik magukat – vagy éppen nem, és vannak, akik szeretnének mélyebbre nézni, és él bennük a változás és változtatás igénye.
Egyik sem jobb vagy rosszabb, egyszerűen másképp működünk.
Fontos, hogy tudd, nincs Benned hiba, ne tedd Magad rosszá azért, mert úgy érzed, nehezen illeszkedsz a „való” világhoz! Nem vagy ezzel egyedül!
Mi tehetek?
Hogyan érezzem jól magam ebben a zajló életben, ahol minden és mindenki cikk-cakkban halad, legalábbis úgy érzem?
A napokban kezdtem gondolkozni ezen a témán, és beugrott egy számítástechnikai kifejezés, az Interface – Interfész.
A Wikipédia ezt írja: Az interfész (az angol interface szóból) két számítógépes (hardver vagy szoftver) eszköz, vagy a számítógép és az azt használó ember érintkezési felülete. Az interfész olyan megoldásokat tételez fel, amelyeket mindkét fél ért.
Érintkezési felület
Mi van, ha eddig másképp értelmeztem magam és a világ összefüggéseit? Mi van, ha nem kell, hogy része legyek olyan folyamatoknak, állapotoknak, rendszereknek, amik idegenek, kényelmetlenek, vagy nem igazán teremtőek a számomra?
S mi van, ha nem kell elvonulnom, kilépnem a világból a saját kis univerzumomba – avagy fordítva, mi van, ha nem kell elhagynom a saját univerzumomat a boldogulásért egy számomra kissé furcsa világban?
Csak a kapcsolódási felületeket kell megtalálnom. Ez megalkuvás? Számomra nem! Mert mint teremtő lény tudom, hogy ha jól érzem magam, és örömben létezem, akkor létrehozom az örömöt a Földön is. Hozzájárulás akarok lenni, és ezt akkor tehetem meg igazán, ha jól érzem magam.
Része vagyok a világnak, ismerem és értem a történéseit, de csak addig a határig, amíg ez számomra teremtő hozzájárulás. A többihez csak érintőlegesen kapcsolódok.
Jó, de hogyan kapcsolódjak úgy, közben önmagam maradjak?
Nem egy energetikai zárról beszélek. Inkább egy határsávról köztem és a számomra nem kellemes dolgok között.
Betartom a törvényeket, igen. Adminisztrálom a vállalkozásomat, igen. Felveszem a boltban a maszkot, igen.
De felteszem a kérdést is, hogy hogyan lehet ez számomra könnyű és örömteli? Mi más lehetséges még? Kérdezz, de ne keress válaszokat! Hagyd, hogy az Univerzum hozzátegye a magáét.
Hogyan lehetek egészséges? Hogyan működhet a testem és a lényem harmonikusan együtt? Mi kell ahhoz, hogy örömben és bőségben éljek? Kinek lehetek ma hozzájárulás? …
Határsáv? Hívjuk mondjuk így.
Képzeld el a testedet. Képzeld el, hogy van körülötte egy energia mező. Nem kell még elhinned sem, csak képzeld el.
Képzeld :), Te választod meg, hogy mit engedsz be!
Nem kezdek most értekezni a médiáról, meg a többiről. Már csak azért sem, mert valamennyire nyomon kell követnem, hiszen onnan tudom meg, mi van az én teremen túl. De mi lenne, ha minden érzést, érzelmet és gondolatot (gondolkozást), egyszóval minden jelentőséget levennénk a történésekről, és csak a számunkra hasznos és fontos „tényeket” vennénk figyelembe? A többi mehet a kukába!
Nem kell mást tenned, csak légy tudatában annak, hogy abba az energia rendszerbe, amit a tested és a végtelen lényed alkot, azt engedsz be, és tartasz bent, amit akarsz, és azt nem, amit nem akarsz.
Kezdj el szelektálni!
S ha bármikor félsz – azaz az egészből elkezdesz átcsúszni a fél állapotba, nézz rá tudatosan:
Ez az enyém? Vagy más félelmét érzem? Mit engedtem be, milyen „információt”, vagy érzést, érzelmet, gondolatot, ami ezt a félelmet létrehozta bennem? Kell ez nekem? Igaz ez egyáltalán?
Kukázhatom?
Mi történik, ha beáramlik a terembe a külvilág, mint egy nagy hullám?
Semmi. Engedd át, had menjen, és ha kivált benned valamit, ha ott hagy valamit, dobd ki!
Nem védekezni akarunk, nem lezárni magunkat, csak tudatában lenni a folyamatoknak, és ami nem kell, az kitenni.
Fejezzük be egy kérdéssel:
Hogyan kapcsolódhatok a körülöttem működő világhoz úgy, hogy közben könnyed örömben és ragyogásban éljek, teremtő választásokkal, jóleső hozzájárulásokkal mások é a magam életéhez, egész-ségéhez, bőségéhez, és a Világ fényéhez?
Legyen így 🙂