Mit jelent hiányból teremteni, és hogyan lehet másképp? Nagyon ajánlom a figyelmedbe ezt a videót!

Milyen érdekesek e videó fényében Napoleon Hill szavai:

Amit az emberi elme el tud képzelni, és hisz benne, azt meg is tudja valósítani!

Az előző bejegyzéstől különvettem Gregg Braden videóját, mert nincs lefordítva. A videó alatt írom a gyors fordítását:
(Ne irodalmi műre készülj!)

Csak néhány másodperc telt el, csak néhány másodperc, aztán megfordult, rám nézett, és azt mondta: Éhes vagyok, menjünk ebédelni.

Én azt mondtam, hogy persze elmehetünk ebédelni, de azt gondoltam, azért hívtál ide, hogy imádkozzunk az esőért. Ő hozzám fordult és rám nézett, és amit akkor mondott, megváltoztatta az életemet, megváltoztatta a látásmódomat, ahogy gondolkodom a világhoz fűződő viszonyomról, amit most megosztok veled, hátha megváltoztatja a tiédet is.

Azt mondtam, hogy azt hittem, esőért imádkozol, és ő azt válaszolta, hogy nem: Hogyha esőért imádkozom, az eső nem fog esni, mert abban a pillanatban, amikor valamit kérünk, hogy történjen meg ezen a világon, a kérés pillanatában megerősítjük, hogy most nem létezik.

Gondolkozz el ezen!

Amikor valamit kérünk az univerzumtól, valaminek a megtörténését, megjelenését, megkérjük valamire, abból az következik, hogy bármi, amit kérünk, abban a pillanatban nincs jelen, és így ténylegesen megerősítjük a mezőben azt a dolgot, amin változtatni akarunk.

Remélem, hogy így érthető: A kvantummező, amelyről az előző epizódban beszéltünk, ha emlékeztek, minden dolog tárolója. Ez a híd köztünk és a világ között, az itt történő, és az odakint történő események között, ez a tükör a világunkban, amit szívünkben igaznak tartunk.

Ha ezt végiggondolod, tökéletesen értelmet nyer, hogy ha esőt kérsz, ahogy azt gondoltam, hogy David barátom teszi, ha ezt kéri, akkor a mező úgy értelmezi, hogy ő azt kéri, ne legyen eső, mert épp nem esik az eső.

Így ránéztem, és azt mondtam, Davidnek, ha most nem imádkoztál az esőért, mit csináltál?

Ő ezt válaszolta: Amikor lehunytam a szemem, azt éreztem hogy már megtörtént, éreztem azt az érzést, hogy milyen állni a Pueblo falumban, meztelen lábbal a sárban. És sár van, mert olyan sok eső esett. Éreztem a szagokat, milyen illata van, amikor eső esik a Pueblo házainak földes falaira, éreztem azt az érzést, hogy milyen, amikor átmegyek a kukoricaföldeken, amelyek olyan magasak, mint a meztelen mellkasom, mert olyan sok eső esett.

Éreztem az érzést, hogy az imádságomra választ kaptam, majd köszönetet mondtam azért, ami már megtörtént.

Azt mondta, az alatt a néhány másodperc alatt, éreztem az érzéseket, és köszönetet mondtam az esőért, ami már megtörtént.

Számomra ez egy nagyon-nagyon erős történet, és egy kvantumelvet szemléltet. Óriási a különbség aközött, hogy az eredmény elérése érdekében dolgozunk, vagy úgy, mintha az eredmény már megtörtént volna.

Gondolkozz el ezen. Fiatal fiúként, Missouri északi vidékén egy közösségben nőttem fel, sok időt töltöttem gazdálkodói környezetben, vidéki környezetben. Széna bálázás, kerítésjavítás, kutyák képzése, tehenek etetése. Megvágtam magam, zúzódásokat szereztem a kezeimre, a lábaimra. Emlékszem, hogy édesanyám mindig azt mondta nekem, a legjobb szándékkal, hogy a gyógyulás hosszú időn keresztül, lassan történik, holnap is egy kicsit gyógyulsz,holnapután is egy kicsit, amíg hamarosan elmúlik a seb.

S ha így gondolkodunk, és elfogadjuk, hogy pont így történik a gyógyulás, akkor ez egy lineáris gondolkodásmód a világról, és nem mondom, hogy ez helyes, helytelen, jó vagy rossz, mert az életünkben vannak idők, amikor határozottan lineáris rendszerben akarunk gondolkozni. Pontosan lineárisan akarunk gondolkozni, amikor összerakunk valamit. Ha egy autógyárban egy futószalagon dolgozol, ahol összeállítják az autót, amelyet vezethetek, még abban az évben, azt akarom, hogy te is lineárisan gondolkodj! Azt akarom, hogy mindent lépésről lépésre csinálj haladva a cél felé!

Amikor a tudósok megtervezték az űrsiklót vagy az Apollo egységét, hogy az embert a Holdra elvigyék és visszahozzák, ez egy lineáris folyamat volt lépésről lépésre, mindegyik lépés az előzőre épült. Vannak tehát helyzetek, amikor jó dolog lineárisan gondolkodni, és lineárisan cselekedni, de az a felfedezésünk, a tudomány azt mondja nekünk, hogy nem kötnek meg minket a fizika lineáris törvényei, ahogy ma ismerjük őket. Megvan a képességünk, hogy mindkét világban jelen legyünk, és amikor gyógyulunk, hatalmas különbség van a gyógyulás felé való törekvés, vagy az annak eredményéből való kiindulás között, hogy a gyógyulás már bekövetkezett!

Ahogy David barátom esetében az volt kiindulás, hogy az eső már bekövetkezett.

Nos, bementünk a legközelebbi városba, Taosba Új Mexikóban, megebédeltünk, és mire később, délután visszaértem a birtokomra, elkezdődött valami olyan, amit nagyon hosszú ideje nem láttunk.

Nagy fekete felhőket láttunk a Sangre de Cristo hegység felett legördülni, és elkezdet esni azon a délutánon, és esett és esett, esett egész délután, esett egész éjjel, esett egész másnap reggel. Annyi eső esett, hogy az utakat és a mezőket elárasztotta a víz, a tehenek a növényeket letaposták, mert a talaj olyan száraz volt, hogy nem tudta befogadni az összes esőt.

Felhívtam David barátomat, mondtam neki, hogy mi ez a felfordulás, mi történik a világon, azóta esik, mióta tegnap délután láttalak, azóta nem állt el. Ő csendben volt egy pillanatra, aztán azt mondta: Gregg, az imának ez az a része, amelyet az idősebbek soha nem tudtak nekem elmagyarázni. Nem tudták nekem megmondani, hogyan kell megállítani az esőt. Azt elmondták, hogyan kezdjem el, de soha nem tanultam meg, hogy hányszor kell elmondanom, hogy ne essen tovább. 🙂

Nos, több okból osztom meg ezt a történetet. Egyrészt tudósként nem mondhatom neked azt, tudósként nem tudom bizonyítani, hogy David imájának köze volt az esőhöz, amely megtörtént. Azt kell mondanom, hogy nagy az összefüggés, és magas a korreláció az imádság felajánlásának ideje, és az eső bekövetkezése között, az eső bekövetkezése, amely öt éve nem történt meg.

Tudósként azt kell mondanunk, hogy magas a korreláció, mert a tudomány még nem áll azon a ponton, hogy képes legyen összefogni az egész rendszert, az okot a folyamatban. Nos, figyeltem a híreket azon az éjszakán, Új Mexikónak azon a területén képesek voltunk fogni egy részét a Colorado déli területein és Új Mexikó északi részén működő televíziós állomásoknak. Emlékszem az időjárás jelentésre a Colorado állomáson, a bemondó mutatott egy időjárási térképet, valamint egy alacsony nyomású rendszert, amely egész Colorado északi részén áthaladt, és Denver felett lezuhant, és csinált egy hurkot Új-Mexikó északi részén, ahol voltunk, itt újra felemelkedett, és a létrejövő alacsony nyomás okozta az esőt.

Emlékszem az időjósra, aki hátrébb lépett, és arra a nagyon szokatlan megjelenésű mintára nézett, ahol a nyomásrendszer éppen leszállt, és csak annyit mondott: Húha! Mert nem tudta megmagyarázni, mi történik.

Megosztottam hát most veled ezt a történetet az őslakosok hagyományainak mindennapi nézőpontjából, hogy mit tanultak az életükben, és hogyan alkalmazták a kvantum törvényszerűségeket nagyon is valós módon a világukban anélkül, hogy használták volna ezt a tudományos megfogalmazást.

Ma arra jöttem rá, hogy mit jelent az elvárás a teremtés folyamatában.

(S bár a példa, amit leírok, a bibliai Teremtéstörténet szavaira hivatkozik, nem akarom, még végtelen lényként sem, összemosni a kettőt. Nem a vallás terében mozgunk most, hanem a mindennapi élet területén.)

Eszembe villant a legyen fény kifejezés angol nyelven: Let there be light.

Let there be – Legyen

Eddig számomra ez csak ezt jelentette, hogy ez egy kijelentés, kijelentő módban, legyen meg és kész. Persze tudom, hogy ez felszólító mód, de az erejét nem éreztem.

És ma reggel bevillant a fejembe: LEGYEN! Legyen meg! Jöjjön létre, történjen meg! Mert elvárom! Nem szeretném, nem akarom, nem jó lenne, nem meg akarom csinálni, nem meg akarom teremteni. Hanem Legyen meg! Nyilvánuljon meg! Jöjjön létre! Legyen itt!

Hú de sok felkiáltójeles mondat! De ez a lényege!

Az a szándékom, hogy ezt létrehozom, és ezért elvárom, hogy bekövetkezzen!

Ez valójában a jövő jelenbe helyezése. Elvárom, és ezért már itt is van. Megkövetelem, de nem akaratosan, mint egy kisgyerek, hanem tudatos nyugodt erővel. Nyilvánvalóként. Természetesen.

Itt megjelenik a mögötte lévő erő! A létezés ereje, energiája. Legyen meg!

Kell ehhez bátorság? Inkább a hit, hogy ha kipróbálod, működik. Kezdj el játszani vele, és nézd meg, mi történik! Gyakorold!

Tapasztald meg ezt az erőt! Ez a Te erőd!

Egy rövid videón Gregg Braden szavai, nézd meg, hogy jobban megértsd!

Ezt a bejegyzést itt lezárom, a videót a következőben tudod megnézni, ott van a videó fordítása is!